A leggyakoribb újszülött kori állapot, amely általában a 2-3. életnapon kezdődik és néhány nap alatt oldódik. Élettani alapja az a – minden újszülöttnél zajló – folyamat, melynek során a magzati vörösvértestek szétesnek és az egyik alkotóelem (hemoglobin) bomlása során képződő sárga színű anyag, a bilirubin, kisebb-nagyobb mértékben felszaporodik a vérben. Sok esetben a bőr színe is átmenetileg sárgás színűvé válik.

A sárgaságot egy bizonyos, – életkortól is függő – határig normálisnak, élettaninak nevezzük, azonban az ezt meghaladó sárgaság kezelést igényel, amely az esetek döntő többségében kékfény és bő folyadékbevitel alkalmazásából áll. Az újszülött ilyenkor inkubátorba kerül, csak pelenka van rajta, illetőleg a szeme le van takarva, hogy a fölé helyezett kékfény-lámpa ne bántsa. Az alkalmazott, meghatározott frekvenciájú kék színű fény hatására a bilirubin kémiai átalakuláson megy keresztül és vizelettel, széklettel ürül. A folyadékbevitel egyrészt a bőséges vizeletképzéshez szükséges, másrészt a fényezés során fokozott párologtatás miatt elvesztett folyadék pótlására szolgál.

Néhány esetben – főleg a normálnál jóval magasabb bilirubin-érték esetén -, a kezelés enzimindukcióval egészíthető ki. Ez a módszer a májenzimek működésének serkentésével segíti elő a bilirubin gyorsabb kiürítését a szervezetből (a májenzimek több, a bilirubin kémiai átalakulásához és kiürüléséhez szükséges folyamatban nélkülözhetetlenek. A kezelés időtartama mindig a sárgaság mértékétől függ.

A sárgaság gyakori velejárója az aluszékonyság.