40 hét terhesen a babánk 38 hetes

A babánk fejtetőtől a farokcsontig kb. 37-38 cm, teljes hossza kb. 48 cm

Mintegy 70 különböző reflexszel felszerelkezve, a kisbaba felkészült a méhen kívüli életre. Ekkorra a magzatmáz nagy része eltűnik, a baba testének 15 százaléka zsír, mellkasa kiemelkedik. Születéskor a placenta leválik a méh faláról, és a kicsi első légvételével a köldökzsinór is befejezi működését. A légzéssel változások indulnak be a baba szívében és artériáiban, melyek vért pumpálnak a tüdőbe.

 Mama

„Jó mulatság, női munka volt!”

Végére értél ennek a csodálatos utazásnak. Ha még nem élted át a szülés élményét, valószínűleg rengetegszer képzelted el, milyen lesz. Mindenkinek más – bár abban a nők nagy része egyetért, hogy a világ legszebb érzése -, de van három fázis, ami senkinél nem hiányozhat. Az első fázis főszereplői a tágulás és a fájások. Noha a legtöbb film bemutatása alapján a szülés folyamatának megindulása a magzatvíz látványos elfolyásával kezdődik, valójában ez nem túl gyakori: a szülés akkor kezdődik, amikor az összehúzódások rendszeressé válnak, és mind gyakoriságuk, mind erősségük nő. A kitolási szakot egy viszonylag rövid – 1-2 órás – átmeneti fázis előzi meg, amely alatt az összehúzódások szinte egymást követik. Ezek a fájások nem erősebbek, csak sűrűbbek a többinél, alig 2-3 perc telik el köztük. Ez a szülés legkellemetlenebb szakasza: nagyon sok nő él át remegést, erős émelygést, hányást, de talán vigasztaló, hogy nem tart sokáig, és a végére a méhszáj teljesen kitágul, majd eltűnik. A kitolási szakasz általában már jóval kellemesebb élmény: a kismama úgy érzi, a magzat kitolásával aktív szereplőjévé válik a történéseknek. Az összehúzódások gyakorisága csökken, és a fájás minősége is változik. A szülő nő hamar ráérez, mikor kell nyomnia, és hogyan vegye a levegőt annak érdekében, hogy minél hatékonyabban haladjon előre a kicsi a szülőcsatornában. Ha nem érezné eléggé a nyomások szükségét, a szülésznő segít neki a kellő időben. Ha gátmetszésre van szükség – ami manapság már nem rutinszerű -, az ennek a szakasznak a végén történik, szinte csak egy-két perccel korábban annál, hogy a baba világra jön. Valószínű, hogy az újdonsült édesanya számára a kicsi megszületése után már semmi nem számít, de hátravan még egy fázis, a lepényi szak. Az újszülött világra jövetelét követő egy órában pár enyhe nyomás hatására „megszületik” a méhlepény is, amelynek gondos vizsgálata elengedhetetlen része a biztonságos szülésnek.

 Hasznos

Ha erős a gyanúd, hogy a fájások ezúttal tényleg a baba megszületésével végződnek, kezdd el mérni az összehúzódások hosszát és gyakoriságát. Az ezekre vonatkozó kérdéseket úgyis neked szegezik – lehetőség szerint még mielőtt levegőt vennél a kórházban -, ezért jobb, ha felkészülsz a válaszokkal. Vegyél magadhoz egy stoppert, vagy órát és mérd meg a fájás időtartamát attól a pillanattól kezdve, amikor elindul, addig, amíg véget nem ér. Jegyezd fel, meddig tartott, majd újból kezdd el mérni az időt: figyeld meg, hány perc telik el a következő fájás kezdetéig. Ezek után elég azokra az összehúzódásokra koncentrálnod, amelyek érzésed szerint változtak akár időtartamukat, akár gyakoriságukat vagy erősségüket tekintve, de fontos, hogy ne legyél izgatott a fájások miatt, és próbáld meg elterelni róluk a figyelmed. Készítsd fel a partnered arra, hogy a kitolást megelőző átmeneti fázisban különösen nagy szükséged lesz rá. Már a puszta jelenléte is sokat segít, de még jobb, ha hideg, nedves ruhával törölgeti az arcod és a nyakad.

Nem akar beindulni a szülés? Azt mondják, egy erősen fűszeres vacsora, egy pohár vörösbor és egy – számodra is élvezetes – szeretkezés a terhesség végén segít útjára indítani a kicsit.

Hogyan születik a kisbaba?

A születés mind a baba, mind a mi számunkra egy fizikai és érzelmi hullámvasút. Gyenge összehúzódásokkal kezdődik, melyek egyre erősödnek, amíg be nem fejeződik a méhnyak kitágulásának nehéz feladata, a dilatáció. Ennek a szakasznak a lezárulásával egy másik a „kitolás” szakasza kezdődik, melynek során a kisbaba átpréselődik a mintegy 23 cm hosszú szülőcsatornán, és világra jön.

A szülés folyamata a fájások megindulásával kezdődik. Ez a méh, a női test legnagyobb izomzatának ritmikus összehúzódása és elernyedése. A méh minden összehúzódással felülről lefelé, a méhnyak felé tolja magát. A baba fejének nyomására a méhszáj fokozatosan felszedődik és szétnyílik. A baba az oldalunk felé fordul, feje legszélesebb része a medence legszélesebb részén helyezkedik el. Az első szakasz végére az eddig vastag, zárt méhnyak puha, vékony nyílássá alakul. Mire a méhnyak teljesen, mintegy 10 cm-re kinyílik, olyasmivé válik, mint egy csésze pereme, melybe – normál esetben – a baba feje középen beékelődik. A kisbaba álla most a mellkasára hajlik, miközben a feje és a felsőteste a hátunk felé fordul. Amikor a méhnyak teljesen szétnyílik, a méhből, a méhnyakból és a hüvelyből kialakul az akadálymentes szülőcsatorna. A kisbaba 90 fokos fordulatot tett, és most a hátunk felé néz. A második, kitolási szakasz alatt az összehúzódások hullámzásszerű érzését erőteljes tolási kényszer váltja fel. A kisbaba lábával eltolva magát a méh falától és fejét tekergetve a méhnyakban és a hüvelyben, maga is aktívan segít a világrajövetelében. Miközben a baba átjut a hüvelyen, átcsúszik a szeméremcsontok és a medencefenék izomzatának nyílásán. Az utazás szűkös helyen történik, de a baba koponyacsontja puha és képes összecsúszni – akár 1 cm-rel is összemehet a kerülete. A kicsi emellett állát leszorítva tekergeti a fejét, így a legszűkebb körfogatával halad át a medencén. Ha már kilátszik a feje teteje a hüvelynyílásból („koronázás”), a következő néhány összehúzódás kitolja a baba fejét a testünkből. Ha már kint van a feje, a baba elfordul, hogy kiegyenesítse a nyakát, így megint az oldalunk felé néz. Következő összehúzódással kibukkan az egyik, majd a másik válla, kezei szorosan a testéhez simulnak. Ha kint van a válla, a teste többi része könnyedén kicsúszik – végre megérkezett a baba!